Bősz kondizás után tértünk be Kartmannel a fent említett kínai étterembe. Mindketten teljesen kiéhezve egy nagy adag ételre vágytunk. Ruyi hirdeti a felirat, ami magyarul annyit tesz “ahogy kívánod”. Én leginkább gyorsan és finoman akartam.
Az étterem belül tiszta és kultúrált, bár kissé funkcionális. Hiányzik az a távolkeleti fíling. Pultnál is csak egy kínai néni áll, a többiek magyarok. Bent leülni már nehezen lehet és nem csak a vendégek tömege miatt, hanem azért sem mert két kínai vendégmunkás a középső asztalt elfoglalva szalvétát hajtogat. Sebaj van egy tágas külső rész is (értsd a járda mellé néhány asztal kirakva). Az idő gyönyörű, süt a nap tehát nem probléma, az idillt egyedül az utcában dolgozó munkások ütvefúrójának zaja töri meg, illetve annak a pár kocsinak a füstje és búgása, melyek a mellettünk húzódó 2×2 sávos úton araszolnak a délutáni dugóban. A mellettünk elsivító villamosok dallamos csilingelése ezután már üdítőleg hat. Mikor beállok a sorba két műegyetemista gyerek még gyorsan beáll elém. Semmi vész a kiszolgálás tényleg gyors.
Bár a bejövetelkor már köszöntem azt biztos nem hallották, ezért mikor sorra kerülök ismét próbálkozok. Csak egy szúrós pillantás a válasz, hogy minek húzom az időt efféle badarságokkal. Az egyetlen szó, amit sikerül kicsalnom a kiszolgáló személyzetből csak annyi, “nyócvan forint nincs?”. Ettől kissé megrémülök és gyorsan előkeresem az aprót. Bár a tálcát a végén illemtudóan visszavittem és ismét megeresztettem egy bátortalan köszönést nem sikerült további eredményt elérnem ez ügyben.
Levest eszem a kínaiakban szokásos egyentányérból és illatos omlós csirkefalatokat tojásos rizzsel. A leveshez hiányolom a kínai kanalat, dehát semmi sem lehet tökéletes, az biztos gyorsabban törik mint a tányérok. A leves egész jó, bár nincs bene szinte semmi betét (pl hússal egyáltalán nem találkozok). De a kellemes csípős íz kárpótol. Mikor az ecetet öntötték bele biztosan kissé megbillent a szakács keze. A második fogás kiszedésekor kicsit féltem, hogy nem lesz elég. De az lesz. Sajnos. Látszik, hogy a kínaiakhoz is begyűrűzött már a modern technika, hiszen talán csak lézerfegyverrel lehetne ilyen vékony húsdarabokat vágni. Ez még nem is lenne baj, de a hús hiányáért olajjal kárpótolnak. Pár falat után émelygés tör rám, brrrr….
Vége, szerencsére megúsztam nagyobb baj nélkül. Szerencse, hogy nem halat ettem, mert most megvadult Grínpísz harcosok mentenék ki őket a hasamból. A tojásos rízsből bőven marad, nem sajnálták. Hogy valami pozitívat is írjak az ételek frissek voltak a tárolókban és a standard kínaiaknál megszokott árakat alkalmazzák, szóval nem drága. És még… Áhh ennyi is sok! Szomorkásan bámulom a Ruyi feliratot, én nem így akartam…
Íz:
Ár:
Kiszolgálás:
Környezet:
Összkép:
